Nagyon furcsan telt el ez a het. Hetfo ejjel arra ebredtem, h esocseppek kopognak a palateton. Masnap megkerdeztem a pranayama tanart, h ez megszokott-e telen Tamil-naduban, es mondta hogy nem. Egyebkent lehetsegesnek tartotta, h kapcsolatban van az uj-zelandi foldrengessel. Masnap megint hatalmas fellegek gyultek es delutanra felerosodott a szel. Varhato volt, h esni fog, de aztan a valosag mindent felulmult – igazi monszun zudult a varosra, meg masnap delelott tizkor is esett, ugyhogy a tanfolyam alatt eloszor nyitott ablak mellett jogaztunk.
A napok kezdtek felgyorsulni, a tarsasagbol hatan maradunk Chennaiban, de a tobbiek indulnak haza, ugyhogy igyekeznek meg gyorsan ajandekokat venni. Az egyik ilyen csoporttal elmentem a Guindy-bazarba, sikerult is megszereznem amire szuksegem volt. Meglepoen nem hatott ram semmilyen kisertes, jo volt nezelodni, de kb ennyi.
Ma delben a mandiram mindenkit megvendegelt egy tamil etteremben, hatalmasat ettunk. Ment is poenkodas egy komolyabb asanaval, h na most, teligyomorral probaljuk csak meg!!! Orultunk mert, mert a tanarok kozul is csatlakoztak hozzank egy paran. Mindenki csakugy ragyogott, szivben volt. Az orakon kezdik kihangsulyozni a belso mester jelenletet, igyekeznek minket levalasztani es visszailleszteni a korabbi valosagunkba. En meg maradok aprilis 21-ig, de azert ez ram is ervenyes, innentol kezdve az utam kiszamithatatlanabb es nehezebb lesz minden eddig megszokottnal. Eloszor pihenek majd egy-ket napot, feldolgozom es megemesztem a tanultakat, aztan irany eszak es del.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
e-text by Mudra Éva is licensed under a Creative Commons Nevezd meg!-Ne add el!-Így add tovább! 2.5 Magyarország License.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése