Tegnap korán keltem, h elmenjek az egyik legszebb templomvárosba, Thiruvannamalaiba.
Jó sok bolyongás előzte meg, egyik busztól a másikhoz küldtek, a térképen nem szerepelt a kis falu, ahová tulajdonképpen zarándokolni akartam, és egyáltalán reménytelennek tűnt, h eljussak oda.
Aztán valahogy mégis megérkeztem Perungalathur-ba. Valahogy megtaláltam a buszt, felfértem rá. Igaz, h álltam két órán keresztül, de nem zavart. Megérkeztem, és felismerések sorozata következett. Mire hazaértem, megtörtént az áttörés... hát bocsika, megint nem írtam semmit, de aki érti, az úgyis érti.
A nagy tanulság, hogy a lehetetlen dolgok is lehetségessé válnak, ha hiszünk bennük, aztán rájövünk, hogy ezeken kivül nincs is semmi, ami fontos lenne.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése