muzeumok, utazas

Zúdítva minden, egyébként meg megfáztam a sok AC miatt, életemben először vagyok dögrováson Indiában, de még most sem az itt lévő dolgok miatt. Jövő héten indulok haza, aztán egy ideig gyűjtögetek, hogy folytassam dicső pályafutásom, ami már alapvetően nem ugyanaz, mint ami akkor volt, amikor idejöttem. Nem akarok senkit megbántani, de igazuk van indiaiaknak, amikor a sajátjukénak akarják megtartani a kultúrájukat.
Az utóbbi hetekben kicsit lazább volt már az életem, több idővel, h utazzak. Leginkább Chennaiban mászkáltam, néha elég sokat gyalog. A kezdeti jó élményekhez képest ahogy megérkezett a meleg, mindenki meghülyült, a riksásokkal szemben erősen agresszív szanszkárák alakultak ki, úgy csalnak ahogy csak tudnak. Klasszikus szituáció, h mire nagy nehezen ritkul a forgalom, h átkeljek az úton, akkor a semmiből befarol elém egy autó, és “Mádim Mádim” cseszhetem, várhatok újra 6-8 percet a hőségben, h át tudjak kelni. Erre kialakult bennem a reflex, h amint közelítő riksás jön, kalimpálok, h menjen tovább, nem élek a fuvarral. Hja.. Javukra legyen írva, h nagyon sokszor kimentettek nehéz helyzetekből, mikor késésben voltam, v nem találtam valamit. Továbbá nagyon segítőkészek, és ők azok, akik ismerik a saját környéküket, szóval lehet hozzájuk fordulni, ha gyalogosan keresek valamit.
Na meg sok esetben jófejek. Mindent összevetve – szeretem őket, csak utazni ne kelljen velük.

Museum of Government

4 nagyobb kiállítóterem, a természettudományi és az iparművészeti részleg erősen megfakult. A bronzgyűjtemény miatt érdemes viszont elmenni. Még korábban angolosan írtam, de íme ami látható:

Sukhasana, Sivakamasundari, Pradoshaka, Pradoshamurti, Umasahita, Somaskanda, Kalyánasundara, Gangadhára, Vishvapaharana, Veenadhára Dakshamúrti, Kanakamúrti, Bhairava, Tripurantaka, Vírabhadra, Ardhanaríshvara, Maheshvarí, Durgá, Mahishásuramardiní Káli, Ganesha, Subrahmanya (Murgan, SP fia), Aianar, Nandi, Adhikaranandi, Chandikeshwara, Kannappa Nayanar, Manikkavachakar, Appar, Thirgnana sambhandhar, Sundaramúrti, Sulam, Hayagríva, Siva – Ráma – Laksmana – Hanumán, Jina, Buddha, Yakshas, Sages

Pondicherry

A francia gyarmati idők hangulatát még ma is őrzi.
Egy napom volt csak, h megnézzem, pontosabban egy délutánom, mert a nap első felében Aurovillebe látogattam el az egyik szanszkritos barátnőmmel, utána pedig meditáltunk az Aurobindo asramban. Másnap továbbkalandoztam kisebb falvak felé, Kálí istennő szinte mindenhol ott díszeleg nem éppen bizalmat keltő ábrázatával – nyolc keze közül kettővel lefog egy terhes nőt, az egyik bal kezével kitépi a hasában lévő kis csecsemőt, a többi kezeiben szimbólumokat tart. Hát igen. Köszi. Valszeg örülhetek, h nem 500 évvel ezelőtt jártam itt. A forróságot és a csendet vágni lehetett, megtaláltam végre az én Indiámat :) :) Nádtetős házak, hatalmas mezők, bivalyok, lótuszos tavak. Bennszülöttek, akik nem beszélni angol.

Fort museum - Nothing special. English history of Chennai.

Fura dolgok – ez most angolul, bocs, mondtam h ömlesztve:
Maybe there is something funny in transporting elephants on lorry, guiding a cow by motorbike, or seeing purohitas in a shopping mall. Although it is not the only one place going through this process but it is one of the rare places which could preserve a thousands-years-old tradition.

I went back to Mámallapuram to see the Arjuna's penance. The so-called tourist guide who guided the Heart of Yoga group was so skillful that the we could avoid the main tourist sight :D Getting in on the left sight, coming out on the right side, and the penance laid in between. The sculptures are amasing however I expected something higher. Still it is beautiful.


Samáptam.